A Karácsony mindenkinek mást és mást jelent. Mégis, ha megkérdezünk bárkit, nagy valószínűséggel egyszerűen a szeretet ünnepének fogja nevezni. De vajon az ajándékok, ételek felhalmozása, a rengeteg pénz elköltése, a javarészt külsőségekre való koncentrálás, az utolsó pillanatig tartó erőn túl teljesített készülődés a valódi lényege karácsony ünnepének? Miközben ilyenkor valahogy mágikus módon meg tud nőni az energiaszintünk, várakozással nézünk elébe a hónapnak, a vége sokszor mégiscsak a teljes kimerültség, adott esetben csalódás is lehet, mert a reményteli várakozás nem a várt eredményt, akár ürességet hozott. Lehet-e másképp?

Mielőtt túlvállalnánk magunkat…

Döntsünk úgy, hogy ettől az évtől az ünnep valódi értelmét helyezzük előtérbe, ezzel okozva önmagunknak és a környezetünknek is a legnagyobb meglepetést – jó értelemben. Kezdjük el nem túlvállalni magunkat a nagytakarítással, önkéntes munkával, hatféle sütemény megsütésével, a mesterszakácsokat meghazudtoló többfogásos menü elkészítésével stb. Mondjunk le az ezzel járó stressz nagy részéről, mert úgy döntünk, hogy ez a mi ünnepünk is, ezért magunkra is szánunk időt, beleértve belső világunkat is.

Hagyományosan az adventi időszak alatt a fény megszületésére és annak befogadására készítjük fel magunkat testileg, lelkileg. Ez annyit jelentene, hogy nem csak a külsőségeken keresztül készülődünk. Az évkörön ilyenkor a leghosszabbak az éjszakák („nagy a sötétség”), amely a természetből adódóan, így hagyományosan is a magunkba nézés, befelé fordulás időszaka. Erre manapság már végképp nem jut idő. Sőt! Éppenséggel semmi nem is támogatja ezt körülöttünk. Az ünnepre történő külső és belső készülődésben is szükséges lenne a kettő egyensúlyának megteremtése, megtartása.

A szeretet ünnepén szeressük önmagunkat is!

A fény megszületését és befogadását nevezzük a szeretet ünnepének. A szeretet önmagam szeretetével és tiszteletével kezdődik. Ezeknek nagyon fontos része, hogy nem zsigereljük ki magunkat, nem hajszoljuk magunkat egyfolytában feladattól feladatig. Mindig csak annyit teszünk meg, amit könnyedén, örömmel elbírunk. Ezért nem akarunk megfelelni senkinek, és magunkkal szemben sem támasztunk valószerűtlen elvárásokat. Meg fogod látni, hogy a férjed, feleséged, családod sokkal többre értékel egy vidám, kiegyensúlyozott és mosolygós férjet, feleséget, anyát, aki képes szívvel-lélekkel jelen lenni. Persze ha vidám, kiegyensúlyozott és mosolygós tudsz maradni a hajtás közepette is, akkor ez mind nem neked szól és csinálhatod tovább úgy, ahogy eddig. Mert ez a lényeg. Hogy bármi, amit teszünk, szívből tudjon jönni, ne erőn felüli vagy akár kötelesség-szagú legyen.

Az önszeretetben és –tiszteletben sokat segít az önismeret olyan szintje, amelyben már nem áltatjuk magunkat olyan dolgokkal, amelyek valójában nem is nekünk fontosak. Az önismeret útján rádöbbenhetünk, hogy olyan tevékenységeket, értékeket tettünk észrevétlenül magunkévá és várjuk is el magunktól, amelyek valójában nem is mi vagyunk, nem belőlünk fakadnak. Lehetnek ellenben (nagy)szülői, párkapcsolati hangok, más – életünkben fontos – személyek, kollégák gondolatai, elvárásai, vagy egyszerűen az aktuális kordivat, mert azzal „lépést kell tartani”. Valódi változáshoz önmagam mélyebb rétegeinek megismerése vezet. E folyamat során rácsodálkozhatunk arra is, mennyi mindent mások elvárásai, családi szokások, nemzeti, vallási hagyományok nyomán teszünk, hiszünk magunkénak. Az önmegismerés csodálatos út, bár talán nem mindig könnyű. Valódi önmagunkra ébredni és elindulni az úton, amelyet magunknak szántunk, életünk egyetlen valós célja.

Önmagunk szeretetteljes elfogadása a feltétele annak, hogy őszintén szeretni és elfogadni másokat is. A szeretet ünnepe szerintem arról szól elsősorban, hogy együtt vagyunk azokkal, akiket a legjobban szeretünk, minőségi időt töltünk együtt. Lehet ezt nagyon jól anélkül, hogy megpucoltuk volna az összes ablakot, kitisztítottuk volna az összes szőnyeget, leporoltunk volna minden könyvet egyesével, megsütöttük vagy megfőztük volna mindenki kedvenc süteményét vagy ételét stb. és kimerülten, holtfáradtan megyünk át az év végének mágikus napjain, így sokszor észre sem véve azok különleges mivoltát.

Ha mégis úgy érzed, feltétlenül szükséges minden dísztárgyat elmosni, minden szekrényben rendet tenni, minden ünneplő ruhát kivasalni, stb. állj meg egy rövid pillanatra és gondold át, hogyha ezek mindegyike mégsem tud elkészülni, akkor az miért okoz neked frusztrációt? Ha más hangja várja el tőled, akkor itt az ideje elengedni ezt az elvárást és elkezdeni nem megfelelni nekik. Nem olyan rémisztő ez, mint amilyennek hangzik! A környezeted is nagyon jól fogja tolerálni, bár várhatóan lesz, aki gyorsabban, és olyan is, aki kicsit lassabban. Ha te magadtól várod el, akkor talán eljött a pillanat, hogy változtass a hozzáállásodon, átgondolva, ennek mi oka lehet.

A stressz egyik lehetséges forrása, hogy nem kellő mértékű az önbecsülésünk, ami miatt folyamatosan önmagunk túlvállalása árán akarjuk bizonyítani főnöknek, párunknak, gyerekeinknek, anyánknak, anyósunknak, saját magunknak, valójában mennyire értékesek is vagyunk. Ha egyszer végre megéreznénk, hogy semmi szükség ennek a bizonygatására, mert ha csak ülünk a kezünkben kedvenc bögrénkkel a karosszékben és semmit sem csinálunk, ugyanolyan értékesek vagyunk, mint amikor reggeltől-estig rohangászunk, mindjárt sokkal békésebb életet élhetnénk.

Miért van mégis szükségünk
a bizonygatásra?

Mert akkor megkapjuk azokat a pozitív visszajelzéseket, milyen tehetségesek, ügyesek, kedvesek, szeretetreméltóak is vagyunk. Mindaddig szükségünk van a bizonygatásra, amíg önbecsülésünk mértéke külső tényezőktől, mások pozitív visszajelzéseitől függ. Ebben még nem is vagyunk hibáztathatók, hiszen már az iskola is erre kondicionált minket egész gyermekkorunkban, amikor a legfogékonyabbak voltunk. Azt erősítették bennünk, hogy csak akkor vagyunk értékes tagjai a társadalomnak, ha folyamatosan tevékenykedünk és mindenben mások elvárásai szerint cselekszünk. Ha megfelelünk, ha olyanok vagyunk, mint a többiek.
Érdemes mérlegre tenni a dolog azon oldalát is, hogy családanyaként az ember a család érzelmi mozgatórugója, ő a nő, az anya- és a feleségkép gyermekei számára. Vajon mit tanítunk, mit adunk át nekik, ha folyamatosan kimerültek vagyunk, mert túlvállaljuk magunkat? Ettől esetleg sokszor ingerültek vagyunk, nincs kedvünk, türelmünk, sokszor elsősorban azokhoz, akik a legfontosabbak számunkra. Egész egyszerűen azért, mert pihenésre, rohanásmentes időszakokra lenne szükségünk, amit talán egyáltalán nem, vagy nem kellő mértékben adunk meg magunknak.

Férfiként talán azt érdemes átgondolni, hogy a folyamatos túlvállalás (nem csak az év végi hajtás idején), a rengeteg munka milyen példát állít a gyermekeim elé? Vajon jelen tudok-e lenni eleget a családom körében? Látom-e a gyermekeimet felnőni? Van-e hozzájuk elég türelmem? Rendben van-e az életemben a munka és a szabadidő egyensúlya? Tudok-e ezen pozitív irányba változtatni akár annak árán is, hogy kicsivel kevesebb tárgyat vehetünk meg, viszont többet lehetünk együtt?

Az is fontos tényező, hogy életszakaszonként és életkoronként is nagyon eltérő lehet a teherbírásunk. Mindig vegyük észre ezt és tiszteljük meg magunkat azzal, hogy annak mértékében vállalunk!

Tehermentesítő tippek

1.

A munka utolsó heteiben lopj egy plusz nap szabadságot, ha megszervezhető a munkahelyeden. Ha jó a csapat, talán kivitelezhető, hogy beosszátok, ki melyik napon teszi meg. Ebben az esetben persze a szabadságon lévő kolléga munkáját várhatóan a többieknek kell elvégezni, de ha ezt megteszitek egymásért, még egy csapatépítő tréning különleges változatának is kiváló!

2.

Ne hagyd az utolsó pillanatra az ajándékok vásárlását! Akár hónapokkal korábban is megveheted, ha meglátod valakinek a megfelelőt. Mivel az ünnepek előtt sok minden drágább (ne higgy feltétlenül minden akciónak!), így még talán spórolni is tudsz, a tömegben való fejvesztett rohangálást és az utolsó pillanatos „mit-tegyek-a-fa-alá” stresszt mindenképpen.

3.

Ételt, sütit rendelhetsz étteremből, nyugdíjas, vagy éppen nem nyugdíjas néniktől, akik vállalnak sütés-főzést. Így még a házias ízekről sem kell lemondanod. Biztosan találsz olyanokat is, akiknél reform készítmények is elérhetők.

4.

Ha mégis ragaszkodsz a menü saját elkészítéséhez, egyszerűsítsd le amennyire csak tudod és vond be családod erre alkalmas tagjait, amelyből kellemes együtt töltött idő kerekedik. Jó hír, hogy a modern gasztroirányzatok is nagy mértékben az egyszerűséget kedvelik.

5.

A karácsonyi étel-ital bevásárlását is rábízhatod a párodra, családodra, egy pontos listával, ami alól így mentesülve egyéb tevékenységekre fordíthatod az időt.

6.

Az is csökkenti a stresszt, ha meg tudod osztani a feladatokat és így több idő maradhat önmagad belső felkészülésére is.

Néhány gondolat útravalónak

Mivel szeretetben állsz magaddal, ezért megtiszteled magadat az idővel, amelyben megteremtheted lelked nyugalmát. Ehhez ezután mindig képes vagy – ha rövid időre is – visszatérni. Ezzel csodálatos példát és a legértékesebb ajándékot adod szeretteidnek, a körülötted élőknek.

A fentiek szellemében kívánok tehermentesített adventi időszakot és meghitt Karácsonyt!

GYAKORLAT

Felező

Gyakorlatra fordított idő átlagosan:
kb. 15 perc

Milyen esetekre, milyen gyakran és kiknek ajánlom:
Bármilyen eseményre történő felkészülés, illetve elvégzendő munka előtt használható, ha összpontosítani szükséges.