A stressz öregít, csúfít, hizlal, állandóan fáradttá és levertté tesz. Türelmetlenek, agresszívak és irritáltak leszünk tőle. Mindazokat a tulajdonságokat előhozza belőlünk, amiket ellenszenvesnek találunk egy másik emberben.

A stressz tünetei nagyon változatosak. Mindenkinél más kombinációban, más sorrendben jelentkeznek. Egy biztos; mindenki felismeri! Nehéz bármi másra figyelni, ha az ember ingerült, zavarban van, „elszállt az agya” vagy „ki van akadva”.

Van, hogy csak annyit tudunk megállapítani, hogy nem érezzük jól magunkat. Még az is rendben van, ha egyáltalán nincsenek rá konkrét szavaink; attól még az érzés ott van, hogy valami nincs rendben.

 Miért baj, ha stresszelünk?

A stressz miatt negatívan gondolkodunk, panaszkodunk, és sajnáltatjuk magunkat. Nehezebben vállaljuk a felelősséget önmagunkért, a tetteinkért és nem tudunk jó döntéseket hozni. Gyakrabban káromkodunk, felcsattanunk apróságok miatt, ajtókat csapkodunk, tárgyakkal dobálózunk, vagy egyszerűen csak beleütközünk olyan dolgokba, amik addig is ott voltak… és szidjuk a tettest, aki arrébb tolta a falat, amíg mi a munkahelyen voltunk. Mások ezzel szemben nem kifelé, hanem magukba (vagy maguk ellen) fordulnak, elvonulnak, mogorvák, szótlanok.

A stressz önvádhoz, önbüntetéshez és alacsony önértékeléshez vezet, megfelelési- és bizonyítási kényszert indít el és tart fenn. Hatására folyamatosan kételkedünk magunkban és másokban.

Elszívja az életenergiánkat, akadályozza létfontosságú szerveink egészséges működését, összezavarja az emésztést, a kiválasztást, rontja a látást, alvászavart, hajhullást, izomgörcsöket, koncentrációs zavarokat okoz, legyengíti az immunrendszert, és még hosszú a sor…

Gondoltad volna, hogy nem mindenki „stresszes”?

Már több mint egy évtizede a fővárosban éltem, de mindig átsiklottam a STRESSZ szó fölött, mert az rám valahogy nem vonatkozott. Pedig sok emberrel találkoztam, beszélgettem, kipróbáltam egyéni és csoportos trauma- és stresszoldó programokat, ahol bizonyára többször is feljött ez a téma. El tudom képzelni, hogy még mondtam is a többieknek, hogy én nem vagyok stresszes, ők meg valószínűleg a szemüket forgatták, hiszen minden kétséget kizáróan nagyon is az voltam.

Érdekes, hogy milyen találékonyan tudjuk körülírni ugyanazt. Vajon azért csináljuk, hogy enyhítsük a mögötte álló indulatokat, vagy csak a családunk és közvetlen környezetünk szóhasználatból erednek ezek a kifejezések?

Variációk egy témára?

Kicsit megkésve… valamikor a harmincas éveim elején jöttem rá, hogy korábban miért nem mondott nekem a STRESSZ szó az égvilágon semmit. Mi nem így hívtuk otthon! Lehet, hogy ti sem.

Én egészen addig legfeljebb „játszottam az eszemet” vagy „idegbeteg” voltam, de nem stresszes; és azóta találkoztam már „idiótával”, „bolonddal”, „ideggyengével”, „hülyegyerekkel”, „őrültspanyollal”, „dilihoppossal” és olyannal, akinek „kihagy az agya”.

Fontos tudatosítani magunkban: attól még, hogy másképp hívjuk, a testi-lelki tünetek ugyanazok. Ezekkel a tünetekkel a saját érdekünkben kezdenünk kell valamit, és itt jön képbe a stresszoldás!

Ha most eszedbe jutott az a szó, ahogy te nevezed nevén a stresszt, érdemes lenne azt használnod a cikk végén található gyakorlatban is.

 A stresszoldás nem ciki, hanem egy tudatos döntés a jóllétünk mellett!

Stresszoldás szakértőként volt alkalmam megfigyelni, hogy milyen sok családban nincs meg az a lehetőség és támogató közeg, amely a hozzájárulását adja ahhoz, hogy az ember – felnőtt és gyermek – kifejezze a dühét vagy nemtetszését.

A másik oldalról nézve pedig azt is érdemes figyelembe venni, hogy a felnőttek akár tudatosan, akár tudattalanul teszik ezt a korlátozást a gyerekkel szemben – az életre készítik fel ezzel. Ahol lássuk be, (földrajzi és kulturális környezetünktől is függő) írott és íratlan szabályokhoz kell igazodnunk; viselkednünk, kontrollálnunk kell az indulatainkat, érzelmeinket, hiszen ez a boldogulásunk, és sajnos a szerethetőségünk záloga is.

Később sokan nehezményezik ezt a korai megszorítást, hiszen kénytelenek felnőttként újratanulni az önkifejezést. Valóban sok gyakorlást igényel, mire a belső feszültségünknek és kellemetlen érzéseinknek egy kifinomultabb formában is érvényt tudunk szerezni, és higgadtan, pontosan tudjuk elmondani, amit szeretnénk. Addig viszont előfordulhat, hogy kéretlenül, rosszul időzítve vagy egy kínos, magyarázkodást és bocsánatkérést igénylő formában zúdítjuk másokra az indulatainkat (és ez is a tanulásunk része).

Szerencsések vagyunk, mert számos öngyógyító technika és önsegítő módszer áll a rendelkezésünkre, amivel a gyerekkori és felnőttként átélt traumáink és elfojtásaink is feloldhatóak attól függetlenül, hogy ki vagy mi okozta őket. Ennek az öngyógyulási folyamatnak az üteme és gyorsasága nem attól függ, hogy milyen régóta van meg egy adott probléma, hanem hogy az mennyire összetett és szerteágazó. 

A felbukkanó érzelmeid feldolgozásában segíthetnek neked azok a GYAKORLATOK is, amiket a Kreatív Stresszoldás portálon találsz, illetve ha a problémádat túl bonyolultnak, vagy összetettnek érzed, kérheted szakértőink segítségét is.

A stresszoldás nem arról szól, hogy bárkit is hibáztassunk a múltunk és/vagy jelenünk szereplői közül; ehelyett arra koncentrálunk, hogy jobban megértsük, miért is vagyunk olyanok, amilyenek, és amin lehet és szeretnénk, azon a saját döntésünkből változtassunk.

A stresszoldó technikák gyakorlása révén rugalmasabban reagálhatunk a kihívásainkra, lelkesebbé és kreatívabbá válhatunk. Megtanulunk nemet mondani, ez bátorságot és tartást ad nekünk, ennek hatására a többiek önkéntelenül is tiszteletben tartják a határainkat.

Minél több stresszt engedsz el, annál jobb lesz neked!

Ez lenne az egyik célja annak, hogy a stresszel foglalkozzunk. Akár az otthoni, egyéni verziót választod, akár felkeresel egy stresszoldásra szakosodott terapeutát vagy tanácsadót, mind a kettő a te érdekeidet szolgálja.

Könnyű belekerülni abba a csapdába, hogy valaki más kedvéért teszünk meg lépéseket, mert szeretnék megfelelni a velünk szemben támasztott elvárásainak. Ugyanígy azt is nagyon könnyű elvárni, hogy mások változzanak meg a mi kedvünkért; az pont ennyire veszett ügy.

Tudatosítsd magadban, amilyen gyakran csak tudod, hogy a stresszoldás és ez az egész változási folyamat, amibe belekezdtél, mind miattad van! Csakis magadért tegyél lépéseket, magadért gyakorolj, és ezt a kiváltságot hagyd meg a többieknek is!

A stresszoldó eszköztárad egyik eleme lehet az EFT

A stresszoldásra az EFT-t (Érzelmi Felszabadítás Technikáját) vagy másik nevén a kopogtatást ajánlom neked. Az alábbi gyakorlat segíthet neked abban, hogy a hétköznapi stresszt csökkentsd az életedben, és ezáltal jobban ráláss az élethelyzeteidre, amelyekre megoldást keresel.

Bővebb információkat találsz az EFT-ről és arról, hogy hogyan kopogtass, a következő linkre kattintva.

Néhány gondolat útravalónak

A stresszoldás segít, hogy jobban megértsük saját magunkat; hogy miért vagyunk olyanok, amilyenek, és amin lehet vagy szeretnénk, azon a saját döntésünkből változtassunk.

A stresszoldó technikák gyakorlása révén rugalmasabban reagálhatunk a kihívásainkra, lelkesebbé és kreatívabbá válhatunk. Megtanulunk nemet mondani, ez bátorságot és tartást ad nekünk, ennek hatására a határainkat önkéntelenül is tiszteletben tartják a többiek. Segíthet ebben a cikk végén található EFT-s kopogtatási gyakorlat is!

Tudatosítsd magadban, amilyen gyakran csak tudod, hogy a stresszoldás és ez az egész változási folyamat, amit elkezdtél, mind miattad van. Csakis magadért tegyél lépéseket, és ezt a kiváltságot hagyd meg a többieknek is.

GYAKORLAT

S.O.S. kopogtatás

Gyakorlatra fordított idő átlagosan:
kb. 10 perc

Milyen esetekre, milyen gyakran és kiknek ajánlom: 
Hétköznapi stressz általános oldására, vagy egy stresszhelyzet után gyorssegélyként használható. Ha szükséges naponta többször is alkalmazhatod, vagy alkalmanként, amikor egy adott érzelmi állapot megkívánja a gyors stresszoldást.