A zene minden emberből kivált valamilyen reakciót, és minden ember számára van olyan zene, ami segít elérni a nyugalmat, azaz segít a stressz feloldásában, egyes esetekben akár módosult tudatállapotba is kerülhet tőle.

“Hiszek benne, én bárhol járok, hogy
a zene szeretete kitágítja a világot.​” –
Punnany Massif

Számomra, mint történetírónak, nagyon fontosak a zenék. Nem kizárólag azért, mert ellazítanak, ezáltal szellemileg kipihentté válok és újult erővel tudok alkotni, hanem sokszor előfordul, hogy a zene adja az alapot a történeteimhez, azaz maga a zene indította el bennem az adott történetet. Előfordult már olyan, amikor egy zene annyira mély benyomást tett rám, hogy addig nem nyugodtam le, amíg a történet el nem kezdődött az elmémben, annyira azért kiáltott, hogy sztorit kell írnom. Azonban a zene nem csak ihletet tud adni, hanem olykor a hátterét vagy hangulatát szolgáltatja egy-egy történetemnek, ami természetesen megnehezíti az írást, mivel amit a történetből bennem a zene kiegészít, azt meg kell tudnom mutatni az olvasónak, hogy átélje és érezze azt, amit én az írás közben. Végül ott vannak azok a zenék, amelyek teljesen ki tudnak kapcsolni, amiket olyankor hallgatok, amikor konkrétan el akarom veszteni a kapcsolatot a világgal és teljes egészében a magam zárt világában létezni. Ez olyan számomra, mint a lélegzés vagy étkezés, nélküle elképzelhetetlen számomra, hogy éljek, létezzek. Talán ezzel kompenzálom, hogy sosem tanultam meg táncolni és megtapasztalni felszabadító erejét, az elmémben viszont bármit megtehetek.

“A blues már csak ilyen. Beléd nyúl, és megragadja, ami a szívedet lehúzza. De utána lehet, hogy jobban érzed magad.” – Nora Roberts

…minden író, akit ismerek, zenész szeretne lenni – Kurt Vonnegut

A zene ráadásul nem pusztán stresszoldásra alkalmas, hanem ha a megfelelő dinamikájút választjuk, akkor a munka vagy bármi olyan tevékenység, ahol nem kell minden pillanatban agyilag ott lenni, könnyebben és pontosabban zajlik. Néha még az az érzésünk is támadhat, hogy az egész folyamat egy pillanat volt csupán.

Hogy kiből melyik zene váltja ki mindazt a jót, amitől a hangulata jobb lesz? Az egyéntől és helyzettől függ. Egy biztos, a tudattalanunk mindig arra a zenére reagál, ami akkor ott nagyon kell. Ám ezt is tudjuk befolyásolni. Amennyiben rendszeres tevékenységeinknél ugyanazokat vagy hasonló stílusú zenéket hallgatunk, akkor majdnem mindig elő tudjuk idézni azt a tudatállapotot.

“A zene akkor jó, ha megérint, amikor hatással van rád, és különleges hangulatod lesz tőle. Vagy legalábbis elmúlik az, amiben eddig voltál.” – Nora Roberts

Hogy miről is akarok írni? Nem másról, minthogy zenét hallgatni jó.

A zenehallgatás alkalmas az emlékek felidézésére is. Mindenkit el szokott kapni a retró láz, amikor belebotlik egy olyan zenébe, amit életének egy pozitív pillanatában vagy időszakában hallgatott és az emlékek máris megrohanják. Ez sajnos igaz a negatív élményekre is. Az emlékeknél nem mindig kell évtizedeket visszaugrani, vannak olyan zenék, amiket alig egy-két évvel korábban hallgattunk, mert akkor találkoztunk vele és nagyon megtetszett, vagy akkor nagy sláger volt, azonban az újbóli meghallgatása felhoz rengeteg olyan emléket, amelyek abban az időszakban történtek velünk.

Ki milyen zenére tud kikapcsolni?

Arra kérnélek titeket, írjátok meg nekünk, Ti milyen zenére tudtok ellazulni, mely zenék azok, amelyek a felgyülemlett stresszt képesek kisöpörni belőletek vagy amelyek sokat segítettek nektek egy-egy élethelyzetben. Hátha valakinek pont a Ti zenétekre van most szüksége. Én pl. egy véletlen folytán botlottam bele életem egyik nehéz időszakában a Hungry Ghost: I Don’t Think About You Anymore But, I Don’t Think About You Anyless című számába, és akkor nagyon sokat merítettem belőle, ahogy az Alone, alone című albumukból is. Ettől függetlenül két BestOff van, amelyeket a legtöbbször veszem elő, ha ki akarok kapcsolni :

1. Sigur Rós – Ágætis byrjun

2. Blade Runner (- Music From The Original Soundtrack)

“Mi volt előbb, a zene vagy a szenvedés? Azért hallgattam zenét, mert szenvedtem? Vagy azért szenvedtem, mert zenét hallgattam?” – Nick Hornby

U.i.: a cikk írása közben Agnes Obel-t hallgattam

Búcsúzóul:

“Az élet zene nélkül egyszerűen tévedés, vesződség. A zene megerősít engem.” – Nietzche