Számos hétköznapi módszer létezik arra, hogy az ember a lehető legtovább halogassa a változtatást. Szeretjük a kényelmet, és nagyon nehezen vesszük rá magunkat, hogy tudatosan, a felelősséget felvállalva ne csak felismerje a hibáit, hanem átlépve önmaga korlátait, külső, szakértő segítséget kérve új nézőpontokkal gazdagodjon, eredményes megoldásokra ébredjen rá.

Nagyon sok helyen találkozhatunk olyan szövegekkel, hogy:

“Van pszichológusom, úgy hívják kávé.”

“Futás! Olcsóbb, mint a pszichológus.”

“Egy jó beszélgetés egy baráttal jobb, mint egy beszélgetés egy pszichológussal.”

Ha nagyon a mondatok jelentésének a mélyére akarunk ásni, mind rész igazságot tartalmaznak. Annyiban mindenképpen, hogy a példának felhozott cselekmények során boldogság hormonok szabadulnak fel a szervezetben, ezzel azt a hamis érzetet keltve, nincs is olyan problémánk, amivel meg kellene küzdenünk, amire jó lenne megtanulni valamilyen megoldást, hogy a jövőben ne tudjon megakasztani minket.

Amennyiben mégis ezekhez ragaszkodunk, azok rövid idő alatt függőséghez vezethetnek, akár komoly, egészségkárosító függőségekhez is, mint amilyen a túlzott mozgás, kávé vagy alkohol fogyasztás, netán más emberekkel való intenzív kapcsolat, ami kizárólag a probléma elől menekülő embernek jelent könnyebbséget, a másiknak idővel inkább teher. Nem is említve azt, ezek a módszerek nem mindig lesznek kéznél kávé vagy egy barát formájában, és futni sem mindig tudunk. Törött lábbal tuti nem. Azonban ezekre az esetekre is kell valami, ami segíteni tud nekünk abban, hogy a nehéz kihívásokat le tudjuk győzni.

 

“Mindaddig, amíg az ember a belső indíttatása szerint tevékenykedhet, nem fog viselkedészavarral küszködni.” – Gyarmathy Éva

Egy terápia nem az élet, hanem annak főpróbája

A pszichológus (netán terapeuta), sok más szakemberhez hasonlóan, azt tanulja éveken keresztül, miként találja meg a hozzájuk forduló egyén azon gyenge pontjait, amiért azoknak nehezére esik az életükben megjelenő problémákon felülkerekedni.

Tanácsokat is osztogathatnának, azonban bizonyítottan hatásosabb, ha az adott személy maga veszi észre, mi az, ami eddig korlátok közé szorította, így maga tudja azt is megtalálni, miként tud kilépni ezen korlátok közül.

Egy jó terapeuta soha sem fogja megmondani, ő mit tenne a helyünkben, mivel nagyon jól tudja, soha nem lehet a helyünkben. Életében más ingerek érték, más környezetben nevelkedett, más viselkedési mintákat látott, tanult.

Egy jó terapeuta nem tesz többet mint ott áll mellettünk, és a tanulmányai alapján tudja, milyen foglalkozásokkal érje el, hogy a segítséget kereső megtalálja a boldogulása útját.

A szakember pedig mindvégig ott lesz, mint jó szülő gyermeke első lépéseinél. Biztos támaszt nyújt addig, amíg stabilan sétálni, végül szaladni nem tudunk. Ennyi a dolga. Nem több. Nem dolga helyettünk megküzdeni életünk nehézségeivel.

A fejlődés mindig változást hoz magával, viszont a változás nem mindig jár együtt fejlődéssel” – C. G. Jung