Kamasz koromban kezdett el foglalkoztatni a kérdés, hogyan lehetne egyszerre több életet kipróbálni, több hivatást megismerni, izgalmas helyekre eljutni, különlegesen emberek fejében utazni. Részben ez a vágyam terelt az újságíró pálya felé, részben az írás iránti lelkesedés. Tizenöt év alatt több műfajban és feladatban is kipróbálhattam magam a gyakornokságtól a főszerkesztésig, a kreatív szövegírástól a marketingig. A leginkább mégis az életmódhoz kapcsolódó témák érdekeltek.

A legjobb önismereti és önfejlesztő leckém az a néhány év volt, amikor arra vártam, hogy gyerekem szülessen. Ez az intenzív kurzus életmódváltással és különféle tradicionális gyógyító technikák kipróbálásával, pszichológiai módszerek megismerésével és sok tanulással telt. Úgy érzem, az akkori küzdelmeim és szomorúságom rengeteget hozzátett a személyiségemhez.

Az életmódváltás része volt a táplálkozási szokásaim megváltoztatása, aminek köszönhetem, hogy az alapanyagok, az ételek és a főzés egyre jobban kezdtek érdekelni. Minden falatot úgy vettem magamhoz, mintha azt már a leendő gyerekemmel megosztanám.

Amióta család vagyunk, a konyha játszótérré alakult. Két gyerekem imád gyümölcsökkel játszani, fűszereket szagolni, tésztát gyúrni, fiókokat kipakolni (ez utóbbiról le tudnék mondani). Cserébe lelkesen kóstolgatják a kísérleteim hol remek, hol mérsékelten kiváló eredményeit.

Gyerekgasztroblogomat, az Édes pofát részben azért indítottam, hogy bemutassam, meg lehet szerettetni a kicsikkel a gyakori mumusokat is és lehet egy családi fogás egyszerre egészségtudatos és egyszerű.  Részben pedig azért, mert körülöttem több gyerek él ételintoleranciával és szüleiknek segítséget jelentenek az allergénmentes receptek.

Szeretek főzni, kísérletezni, olvasni gasztro- és táplálkozástudományi témákban és kóstolni, kérdezni legalább úgy, mint a kislányom.

Facebook profilom >>